Beatrice:
-Balston kormányzó beleegyezése szerint, ha Batricenek lánya születik, Feliciának pedig fia, a kettőt összeházasítjuk. - csak fapofával ültem a székemben, és néztem a többi emberre.Undorodok az apámtól...
A nevem Beatrice, 17 éves vagyok.Az apám egy Angol kormányzó, Kenway Henrik.Az életem, egyáltalán nem felhőtlen.Kisgyerekkorom óta mások irányítanak.Sohasem voltak barátaim, és talán ez miatt vagyok olyan amilyen.Az apámat utálom...Haszonleső, smucig, nagyképű ember.Most per pillanat a házunk nagytermében vagyunk, és az előbbi kijelentést "ünnepeljük meg".Felicia imádja az apját, bár szerintem most egy életre megutálta.Neki is nagy álmai voltak, de nem akart gyerek szülni sohasem.A legjobb barátnőm volt, én örültem is volna ennek az egésznek ha közben nem egy utolsó féreg a jegyesem, meg persze ha az apám nem csak a haszonból akarná ezt az egészet.
Este fent a szobámban olvastam egy könyvet, de már arra sem bírtam figyelni.
-Úrnőm.
-Igen?
-Alfred találkozni kíván önnel.
-Mondja meg neki, hogy én nem. - mondtam, majd elfordítottam a fejem.
-Mi az hogy nem? - lépett be apám.
-Az hogy nem.Mit nem ért ebben? - néztem rá szúrósan.
-Te gyerek hogy mersz így beszélni velem? - pofozott fel. - Most azonnal lemész hozzá.
-Nem! - kiabáltam el magam. - És nem is fogok gyereket szülni egy ilyen embernek!
-Ezt ne merd még egyszer kiejteni a szádon!Amíg én etetlek neked ebbe nincs beleszólásod! - pofozott fel ismét. - Remélem most már rendbe raktam a gondolataidat te cafka! - mondta, majd kirohant az ajtón.A cseléd azonnal bejött, és felsegített.
-Julia, benned megbízok! - néztem rá miközben fogtam az arcom.
-Tessék úrnőm.
-Üzenj azonnal Edwardnak!Ma pontban éjfélkor jöjjön az ablakom alá!
-Rendben!
-Igyekezz! - mondtam, majd bezártam az ajtót.Edward egy nagyon jó kereskedő barátom, aki el tud juttatni Tortugára.Valaki mintha kopogott volta az ablakon.Kinéztem, és Ed volt ott.Kis kövekkel dobálta az ablakomat.Körbenéztem, majd nehezen de lemásztam. - Azonnal Tortugára kell juttatnod! - suttogtam neki.
-Megőrültél?Te Tortugára? - nézett rám értetlenül.
-Értsd meg kérlek nem akarok itt maradni. - ekkor mozgást hallottunk a házból.Gyors elbújtunk az egy bokornál.Tisztán lehetett hallani mindent.
-Beatrice! - anyám volt az - Beatrice kérlek nyisd ki, beszélgetni szeretnék veled.Tudod milyen az apád, kérlek engedj be! - mondta, majd kinyitotta az ajtót.
-A pótkulcs! - csaptam a homlokomra.
-Beatrice? - szólt kétségbeesetten anyám, majd kinézett az ablakon. - Beatrice! - kiáltotta el magát, majd elszaladt.Ed megfogta a kezem, és elhúzott magával.Még szerencsére kibírtunk menni mivel az őrök még nem kerestek.Futottunk, egészen a kikötőig.
-Figyelj!Ez a hajó most indul, pontosan Tortugára!Beszélek a kapitánnyal le fognak tenni.Néha meg foglak látogatni, kérlek vigyázz magadra! - mondta, majd fellökdösött a hajóra.Valamit beszélt egy fura emberrel, majd lement a hajóról.
-Hát akkor Beatrice, üdvözlöm köreinkben! - mondta, majd bevezetett egy kabinba. - Nyugodtan dőljön le, nemsokára indulunk.Igyekszünk, úgyhogy kb 2 nap és ott vagyunk.
Az a két nap, egy örökkévalóság volt.Mikor odaértünk letettek elköszöntem, és azonnal munkát kerestem.Szerencsére egy fogadóban kaptam is állást.Mivel megtetszettem a tulaj fiának, egy szobát is kaptam.Nem volt meg mindenem, de így is boldog voltam.Minden tökéletesen ment, addig a napig...
Pont a 18. születésnapom volt, és a napom egészen jól indult.A bevétel is tökéletes volt, és még verekedés sem történt.Egyszer csak egy kalóz lépett be.Ezzel nem is lett volna semmi baj, hiszen naponta 10-15 is megfordult nálunk.
-Egy rumot hölgyem. - a mosolya hamis volt, de mégis volt benne valami vonzó.
-Egy pillanat. - mondtam, majd kitöltöttem neki. - Egészségére. - tettem le elé.
-Hölgyem, miért ilyen komor? - vigyor még mindig ott ült az arcán.
-Nem hiszem, hogy ahhoz magának lenne bármi köze is. - támaszkodtam meg a pulton, kajánul vigyorogva.
-Ó, pedig szívesen meghallgatnám a problémáit.
-Kedves öntől, de kalózokban nem bízok meg. - kacsintottam rá.
-Ismerős maga nekem. - mondta hunyorítva.
-Lehet már látott errefelé. - mondtam, miközben mutattam az ajtó felé.
-Nem...Maga nem véletlenül Kenway Beatrice?
-Ki? - próbáltam tettetni hogy nem tudom kiről van szól.
-Tudja maga elég híres vagy inkább hírhedt. - mosolyodott el. - Tudja, elég sok pénz ajánlanak magácskáért. - bizonytalanul néztem rá.
-Jack, gyere mennünk kellene! - mondta valaki neki az ajtóból.
-Jack? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Még találkozunk! - mondta vigyorogva, majd feltette a kalapját és elment.Utána szaladtam, majd magamhoz rántottam.Szenvedélyesen a szemeibe néztem, majd közel hajoltam hozzá.
-És fizetni ki fog? - kérdeztem suttogva.Erre annyi volt a válasza, hogy megcsókolt.
-Majd legközelebb. - próbált volna elmenni, de nem engedtem.A lábamat elé tettem ő pedig elesett benne.
-Nem.Most! - mondtam neki szigorúan, majd felsegítettem.Odaadta a pénzt, majd visszamentem.Eléggé meglepő volt, de nem vesztettem el a fejem...Annyira...A héten többet nem jött, és már kezdtem beletörődni hogy nem látom soha.Egyik reggel mikor már keltem fel mintha valaki mellettem feküdt volna.
-Jó reggel. - vigyorgott mellettem Jack. - Megjöttem. - mondta, majd megcsókolt.
-Mégis mit keresel itt?
-Visszajöttem.Hozzád. - mondta
-Hazug! - mondtam, majd felkeltem.
-Ne mondd hogy nem vártál! - lépett mögém, majd elkezdte puszilgatni a nyakamat.
-Ezt egy szóval sem mondtam - mondtam, majd megfordultam.Vadul csókolt, én pedig totálisan beleéltem magam.Lassan vette le rólam a ruhámat, és én hülye még engedtem is neki.
~
1 hónappal később
~
Jack azóta sem jelentkezett.Nem tudom hogyha visszajön hogy mondjam el neki, hogy terhes vagyok tőle.Sajnálom hogy a gyerekem apa nélkül fog felnőni...Sohasem kellett volna megbíznom egy kalózban.
~
7 évvel később
~
-Samantha! - szóltam rá a kislányomra, mivel a fogadóban lábatlankodott. - Hányszor mondtam hogy ne gyere ki ameddig dolgozok? - szidtam össze.
-Bocsi anyu! - ölelt át.
-Ugyan, nem baj. - mondta az egyik fiatal fiú. - Legalább szórakoztat minket. - nem szóltam semmit, felvittem a szobájába.Este mikor végeztem felmentem, és elővettem a kardokat.Nemrég elkezdtem tanítani használni a kardot.Megtanítottam olvasni, etikettet is tanítottam neki.
-Anya, ez nehéz. - mondta, majd letette az egyik kardot.
-Akkor tessék, fogd ezt.Kezdhetjük? - álltam meg előtte a szobába.
-Aha! - bólogatott.
Még aznap este, a király katonái törtek be a fogadóba.Azonnal felkeltem, és Samathat is felkeltettem.
-Azonnal kelj fel! - parancsoltam rá.
-Mi? - kérdezte nyűgösen.
-Idefigyelj!Most azonnal el kell menekülnöd!Menj a kikötőbe ott lesz egy nagy hajó, amin nagyon sok hordó lesz!Menj fel oda.Ezt odaadom neked! - mondtam, majd ráraktam a nyakláncomat.Arany lánc volt, aminek végén egy gyönyörű kristály volt. - Menekülj! - mondtam, majd az ablak felé löktem.Elkaptam az egyik kardot, majd átszúrtam az ajtót és éreztem hogy valakit leszúrok. - Mondom menekülj! - Samantha csak állt és nézett.Rémültem mászott ki az ablakon.A katonák bejöttek, majd elkezdték keresni a lányt.
-Hol van?
-Nem tudom miről beszélnek. - mondtam, majd egy szúrást éreztem a hátamba és összeestem.. - A király engedélyével!
Samantha:
Totálisan sokkot kaptam.Kimásztam az ablakon és csak rohantam a kikötőig.Annyi hajó volt ott, nem tudtam melyikre menjek fel.Kiválasztottam egyet és gyors felszaladtam.Gyors elbújtam, de nem jártam valami sok sikerrel.Az egyik őr meglátott, majd felém jött.Hátráltam, de egyre gyorsabb volt.
-Hé kölyök mit keresel itt? - vette volna elő a kardját.Összeszorítottam a szemem, majd a lába között gyors átfutottam, és kirántottam a kardját.Ráfogtam, majd elakartam venni de elvágtam a kezét.Ideges ordibált és káromkodott velem.
-Hé-hé! Mi ez? - jött oda egy öregember.
-Ez a kis féreg!Megvágott. - fogta a kezét.Kicsit furcsán nézett rám az öreg, majd elvette a kardot tőlem.
-Honnan tudsz így kardot forgatni?
-Anyám tanított. - mondtam halkan.
-És ki a te édesanyád? - guggolt le hozzám.
-Beatrice. - mondtam remegve.
-Apád nincs?
-Egy kalóz volt. - néztem oldalra, miközben a ruhám alját gyűrtem.
-Értem. - mosolyodott el. - És mi a neved?
-Samantha.
-Ó valóban?Valahogy mindig is tetszett ez a név. - felállt, majd felvett engem is. - Hát Samantha, üdv a fedélzeten.
-De kapitány.
-Csitulj! - szólt rá az előbbi emberre. - Mától ő az első tiszt, és nem tűrök ellenvetést! - mondta, majd bevitt kabinjába.Akkor még nem értettem miért is kivételezik ennyire velem...
~
9 évvel később
~
Imádok a hajón lenni.Megtanultam lanton játszani, még jobban vívni, és taktikázni.Már túl volt jó pár fosztogatáson, és elég sokan dicsértek.Valaki véletlen a múltkor elszólta magát, hogy "akárcsak az apja".Teague gyilkoló szemekkel nézett rám.Nagyapa tudhatja hogy ki az apám, legalábbis ismerheti.
Nem jutok semmire, ha nem megyek Tortugára!
